Tanulóink

Minden munkahelyemen emberekkel foglalkoztam. Hol a Malév magyar heteinek háziasszonyaként, vagy ötcsillagos szállodában önálló jegyeladóként. Később a Lufthansánál a jegyeladás mellett az utaspanaszok intézése is a feladatom volt. Öröm volt a haragos panaszok meghallgatása után mosolygós utastól búcsúzni az ügyintézés végén. Mindig tudtam figyelmesen hallgatni a másikat és segíteni a megoldás megtalálásában. Amikor egy fordulattal a sorsom az egészségügy felé terelt egy amerikai cég képviselőjeként megtaláltam azt a munkát ami érdekelt, amivel úgy éreztem sokaknak segítek a cég vilégszínvonalú termékeivel. Később önálló tanácsadóként elvégeztem egy minőségirényítási auditor tanfolyamot, mai napig kórházakban dolgozom belső auditorként, illetve operatív vezetőként. Igyekszem a munkatársaimnak biztos hátteret adni a minőségi munkavégzéshez.

Mindig is érdekelt az emberi lélek, szerettem volna orvos lenni, de ma már nem bánom, hogy másfelé vitt az utam.

Gyerekkorom óta eléggé zárkózott voltam, ezért különböző alternatív lehetőségeken keresztül (asztrológia, életmód tanácsadás, energiagyógyászat, pránanadi) igyekeztem megismerni önmagamat, megtalálni a kivezető utat a problémáimból.  Igy lassan megerősödtem és láttam, hogy sok ember nem tudja megoldani a hasonló helyzeteit egyedül. Ez adta az ötletetet, hogy meghallgassak másokat, beszélgessek arról, amiről nem mindenkivel tudnak, akarnak beszélni. Igy váltam segítővé-léleksimogatóvá. Vonzom a beszélgetni vágyókat, akik megbíznak bennem, megkérdezik a véleményemet. Szájhagyomány útján, kézről-kézre adnak már hosszú évek óta.  Megtisztelőnek tartom, hogy engednek belelátni az életükbe, lelkükbe. A beszélgetések nekem is újabb lehetőséget adnak a fejlődésre, tapasztalásra. Mai napig sokat olvasok. Főleg a keleti filozófia és érzésvilág fogott meg az emberségével, egyszerűségével, tisztességével, mértéktartásával.

Mozgásnak is – a tenisz után – a klasszikus indiai jógát választottam, az imáival, a tanításaival.

A névjegyemen – amíg használtam – ez állt: „Menj könnyebb szívvel, mint ahogy jöttél!”

Ezt elérni a cél minden beszélgetőpartneremmel. Elfogadni a helyzetet,  megtalálni az utat, bármi legyen is az és végigmenni rajta. 

Magánéletem kiegyensúlyozott, szerencsésnek érzem magam, mert bár sokat tettem érte, de hiszem, hogy megtaláltam a saját utamat. Megrögzött optimista vagyok. 

Reményeim szerint a Sepaházban kapott tudás és élmények kiegészítik az eddigi tudásomat, tapasztalataimat és hozzásegítenek, hogy hamarosan hivatásomnak mondhassam mások segítését.

Séta. Ízlelgetem a szót. Gyermekkorom jut eszembe róla, a megannyi hosszú séta az erdőben édesapámmal. Gyakran tettük ezt. Beszívtam a finom, friss erdei illatot és mentünk egyre beljebb és beljebb. Néha jólesően hallgattunk, az ág, kavics roppanását lehetett csak hallani cipőnk talpa alatt. Sokszor viszont ömlöttek a szavak bámulatos mélységekig…

Fiatalkorom óta figyeltem és hallgattam az embereket. Néztem az arcokat. Megannyi gond, fájdalom, szomorúság, persze azért öröm is. Volt, akit egyszer kellett kérdeznem, de volt, aki csak pár alkalom után nyílt meg nekem. Megannyi történet a hontalantól, szakmunkástól, ügyvédtől és orvostól, a cégvezetőtől, családanyáktól, családapáktól és még sokaktól. Rádöbbentem, hogy mennyire szüksége van mindenkinek egy kedves mosolyra, néhány jó szóra vagy egy kis beszélgetésre. Gyógyír ha kicsit kiöntheti a lelkét olyannak aki figyel rá, és arra is rádöbbentem, hogy én nagyon szeretem hallgatni az embereket és a történeteket, hogy mennyire megtisztelő és jóleső érzés, amikor velem osztja meg valaki az élete egy-egy részletét. 

Ahogy folyt az életem rengeteg önismeretre tettem szert, különböző könyvek, tanfolyamok révén. Végeztem Reikit, Kapcsolatteremtő gyógyítást, Théta healinget, Belső utazást. Megismerkedtem a  Germán medicinával, homeopátiával. Jártam sokszor családállításon, pszichodrámán. Voltam feleség, lettem elvált nő, később egy édes kisfiú édesanyja. Ma egy boldog feleség. Közben beosztott, majd üzletvezető, később cégvezető és keményen dolgozó nő egy férfias világban. Különböző szerepekben voltam és vagyok, ahol gyűltek az élettapasztalatok.

Ma már csak segíteni szeretnék másoknak. Így találtam rá Gyurira. Olvastam róla és egyre jobban megtetszett a sétáló coach képzése,hisz itt nem „új Gyurikat” gyártunk hanem önmagunkból a tapasztalatainkból „gyúrunk” egy olyan segítőt, aki segíthet az elakadásokban, megláttathatja a kérdésekre a válaszokat.

Gyöngyösön élek, egész életemet hegyek közelében töltöttem. Szüleimtől (90 és 85 évesek) kapott értékek: a természet és az ember tisztelete, a kemény munka, az ünnepek megtartása, a munka és az ünnep egyensúlyban tartása, a család előtérbe helyezése, a tánc szeretete. 

Pedagógus vagyok (magyar-angol, tánc-dráma).  Sok képzésen jártam, de azok a meghatározóak, amelyek belülről bontották ki azt a kreatív énemet, amelyben magamra ismertem.

Három felnőtt fiúgyerek, válás. Útkeresés. Sokan segítettek ebben: Gyuri is, egy sétával, egy VÚ csoporttal, önismereti és spirituális kurzusok, kineziológus, légzés, mozgás. Népzene, néptánc, népmese.

Két év várólista után tavaly végeztem Metamorpheses meseterapeutaként, amelyet a saját utamnak érzek. Jelenleg főleg gyerekekkel dolgozom, de szeretnék felnőttekkel még több egyéni és csoportos munkát. 

A másoknak segítés nekem is benne volt mindig az életemben, már gimnazistaként szívesen elmondták mások nekem a titkaikat, mert tudták, hogy nálam biztonságban lesznek. A napi munkámban az évtizedek során egyre csökkent a valódi segítő beszélgetésekre fordítható idő. Persze  vannak táborok, kirándulások, szakkörök, de azok többnyire órák után ill. munkaidőn túl történnek, és komoly idő- és energiabefektetést igényelnek. Most úgy néz ki, hogy jövőre hivatalosan nyugdíjas leszek, és szeretnék azzal foglalkozni hivatalosan is, ami az utóbbi években egyre inkább előtérbe került bennem: másokat támogatni, kísérni abban, hogy előhozzák a bensőjükből a legjobb önmagukat. 

Azért jöttem a sétáló coach képzésre elsősorban, hogy bővítsem az eszköztáramat, még magabiztosabb legyek. Maga a sétáló coaching már 2018-ban felkeltette az érdeklődésemet, nagyon tetszett, amit Gyuri csinált, a könyvét is olvastam. Éppen jókor jött a lehetőség, ugyanis év eleje óta keresek olyan coaching képzést, amelyet elvégezhetek. Többet is megnéztem már, de egyik sem vonzott eléggé. Ekkor jött szembe Gyuri felhívása.

Gyermekkoromból, Tokajból a természet és az állatvilág, különösen a madarak szeretetét hoztam magammal. A madarak számomra a lélek szabadságának szimbólumai. A Kertészeti Egyetemen Gyógynövénytermesztés szakirányon végeztem, mivel már akkor is a gyógyítás gondolatával játszadoztam. Majd átadtam magam az anyaság örömeinek. Férjemmel öt fiúgyermek útját egyengettük a nagycsaládos élet minden szépségével és nehézségével. Összességében ez életünk legnagyobb csodája, miközben az emberi lélek sebezhetősége és a szeretet gyógyító ereje került érdeklődésem középpontjába.

A „Ki vagyok én?” kérdésre nem egyszerű a válasz. Anya, feleség, és egyfajta kiapadhatatlan tudásvágyból fakadóan örök tanuló. Tanulom és tapasztalom az Élet és az emberi természet misztériumát. Tanultam energiagyógyászatot, Bach virágterápiát, kineziológiát, jártam az Új Akropolisz Filozófia Iskolában, a Mantra Szabadegyetemen, agykontroll tanfolyamon és gyógymasszőr képesítést szereztem, hogy támogató érintést is nyújthassak.

Pár éve gyógypedagógus diplomát szereztem az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán, autizmus spektrum pedagógiája szakirányon. Mivel családunkban is van érintett, úgy éreztem, szeretném szakszerűen támogatni e különleges gyermekeket és szüleiket. Az egyetemen találkoztam a Mindfulness alapú stresszcsökkentés lehetőségével, így eszköztáramat immár a Mindfulness tanárképzés moduljaival is bővítve állok a lelki egyensúlyra vágyók szolgálatában. 

A Serpaház kínálta lehetőséggel úgy érzem, segítő utam újabb állomásához értem A természetközeli séták, az éber jelenlétben történő szeretet-alapú odafordulás, a coach eszköztár és korábbi tapasztalataim harmonikus egységet alkothatnak az életükben nehézséget megélők megsegítésében. Örömmel és lelkesen várom a majdani sétákat. 😊

„Rendelkezzél fegyveremmel, rendelkezzél hű szívemmel!”
(Csukás István: Süsü)

Láposi Gabi vagyok. Négy gyermek boldog anyukája és egy népes baráti közösség tagja vagyok. Családunk, kibővülve testvéreink családjaival a Bakony lábánál él közel 20 éve. 

Szobrászművész vagyok. Alkotói szemléletem nagy segítségemre van a segítő szakmában. Rengeteg kép, s a legjobbkor jövő, megvilágító szavak és mondatok az én táltoslovaim. A gondolatnál is sebesebben repítik a megoldandó probléma gyökeréhez a hozzám fordulót és engem.

Tanárként számos éven át foglalkoztam kisebb és nagyobb gyerekekkel. Az alternatív nevelési módszerek híve vagyok, de a hagyományos oktatásban is bőven volt részem.  Ezáltal széles palettáját ismerem a gyerekekkel való együttműködésnek. Családok elakadásainál, szülői szerepek rendezésénél jól szokott jönni a rengeteg tapasztalat és különböző nézőpontok. 

Okleveles mediátorként komoly eszköztár áll rendelkezésemre a legkülönfélébb belső és külső konfliktusok rendezésére, megoldására.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a hobbim a munkám is egyben. Zenélünk, gyerekeimmel együtt, saját zenekarunkkal táncosainkat kísérjük. Női kört vezetek, melyben gyógyulok a gyógyulókkal. Írok. Mások javára (remélem!). No meg csodás házakra vakolatból képeket faragok egy építésszel, aki vakolathímzésnek keresztelte el ezt a hihetetlenül sokrétű,  mély üzeneteket közvetítő kép és jel-nyelvet, szerves műveltségünk kincsét.

Én nem fogok Veled városban sétálni. Velem Önmagod természetes lényéhez és a kinti természethez közel találkozhatsz. Lehet, hogy elmegyek hozzád a kertedbe, és beszélgetés közben kigyomláljuk a növényeidet is, nemcsak a lelkedet árnyékoló gyomokat.

Szeretném elérhetővé tenni a vidéken élők számára is, hogy segítséget kaphassanak elakadásaikban anélkül, hogy ezért messzire kelljen utazniuk. A bakonyi sétáló, segítő asszony bevetésre kész. 🙂

Lehel Krisztina vagyok, öltözék és táskatervező, ezzel foglalkozom mióta az eszemet tudom, de már jó ideje szeretnék más irányban tovább fejlődni.

Több önismereti folyamaton mentem végig, próbáltam táncterápiát, voltam agykontrollon, válásom után egy 60 órás válás és újjászületés tréningen, meseterápián, több kisebb-nagyobb elvonuláson.

Kisebb alkotó foglalkozásokat tartottam főleg ismerőseim körében, ekkor jöttem rá mennyire jól érezzük magunkat alkotás és beszélgetés közben, mennyire felszabadultan távozott mindenki. Ekkor már megfogalmazódott bennem, hogy szeretnék többet tudni és majd ezzel foglalkozni, jelenleg művészetterápia képzésen veszek részt.

Sok baráti összejövetelt szervezek már gyerekkorom óta, mindig éltetett a közösség megtartó ereje. Közösségszervező szakirányon sok terepgyakorlatunk volt, ezt szerettem a legjobban, emberekkel együtt lenni.

Covid alatt nagyon sokat sétáltunk és beszélgettünk a barátnőmmel és azt mondja jól tudom meghallgatni az embereket, ezért is kerültünk egyre közelebb egymáshoz, pedig „csak” a fogorvosom volt előtte. Olyan dolgokat is elmesél, amit másnak nem. 

Arra jutottunk, hogy maga a séta és a beszélgetés „terápiás” hatású nekünk.

Mivel többször is voltam Haas Gyurival sétálni és mindig előremozdított az életben pozitív irányban, elhatároztam hogy szeretném megtanulni.

„Jól esik a bús szívnek
Hogyha panaszolhat,
Hogyha bánatjaiból
Másoknak is adhat.”
(széki keserves)

Nem a panaszkodás, inkább a beszélgetés, az elfogadó meghallgatás… úgy érzem, ez nagyon hiányzik a mai kapcsolatokból, munkahelyen, családban, baráti közegben is. Elmondani, és meghallgattatni. 

A népzenét azért is szeretem, mert a dallamokban és szövegekben benne van az egész élet. Az örömteli dolgok, és a szomorúak is. Mindenre van egy nóta a fejemben. 

Több, mint harminc évet töltöttem el kulturális intézményekben, sokféle program, tanfolyam, előadás és tábor szervezésével foglalkoztam, de az utóbbi időben ijesztően kevés idő és energia jut arra, hogy a rendezvényeken, versenyeken a résztvevőkkel valódi kapcsolatot találjunk, a rengeteg adminisztráció, elszámolás, jelenléti ív, szerződés, pályázat, papírmunka mintha fontosabb lenne és előbbre való, mint az érző és jelen lévő emberek. Miért jöttek? Mit szeretnének? Hogy érzik magukat? Nincs idő arra, hogy megbeszéljük. Ezt nem tudom megszokni.

A segítő szakmát eddig csak önkéntesként végeztem, 2010 óta vagyok ügyelő egy telefonos lelkisegély szolgálatnál. Szeretnék segítő maradni, esetleg máshol, máshogyan is segíteni.

Sokat olvasok, keresgélek a beszélgetésekben felmerülő kérdések kapcsán, így találtam rá a Serpaház oldalára, majd a Sétamesék című könyvre, és aztán telefonon beszélgettem Gyurival. Nagyon értékesnek tartom a sétáló coachingot, mint módszert. 

Várakozással, a fejlődés igényével és reményével jelentkeztem a Serpaház képzésre.

Valamikor réges-régen azt mondta nekem valaki, hogy olyan vagyok, mint egy indián… mert olyan figyelemmel tudok hallgatni másokat.

Ezt az „indiánságot”, vagyis az értő figyelmet két évtizede gyakorlom és tanulom a segítő szakmákban, melyekben dolgozom. Szociális munkás vagyok, emellett meseterapeuta, család- és párterapeuta, most pedig elindultam a sétáló coaching útján is, hogy az értő figyelem mellett még több módszerrel és technikával, még több elméleti tudással és speciális ismerettel segíthessek, ha hozzám fordulsz a problémáddal.

Az életemben és a munkámban Sri Chinmoy mondata vezérel:

„A béke ott kezdődik, ahol az elvárás megszűnik.”

Ha Isten engedné meglátni, hogy ki mekkora terhet cipel a batyujában, jó eséllyel örömmel felkapnád a magadét és vinnéd tovább…

Emberek vagyunk a Föld nevű bolygón. Tapasztalunk életünk során nehézségeket, néha tragédiákat és örömteli dolgokat. A dolgunk pedig, hogy ezeket elfogadjuk, tanuljunk belőlük, megpróbáljuk jobbá tegynni általa önmagunkat, és a környezetünkben élők életét.

Maga a tanulás nem fájdalommentes. Tedd fel a kérdést bármelyik diáknak, vagy diákkori önmagadnak és várj őszinte választ: miből tanultál a legtöbbet életed során. Azokból a helyzetekből, amik nem jelentettek nagy kihívást, vagy azokból, amikbe annak idején úgy érezted belepusztulsz? 

A nagy kihívások idején jó, ha van melletted valaki, aki megérti, mit érzel, mit gondolsz. Aki elfogadja a félelmeidet, majd a csetlő-botló próbálkozásaidat a megoldásra. Aki úgy támogat, hogy közben meghagyja neked a saját megoldáskeresés kínját és katarzisét. Aki épp annyit segít, hogy Te megoldd a helyzeted. Hogy utána megint guruljon a kocsi. 

Tanárként, jógaoktatóként, segítőként arra ösztönzöm a tanítványaimat és a hozzám fordulókat, hogy először ismerjék meg a helyzetet, amiben vannak. Lássák mindkét oldalról: a nehézségek mellett próbálják a helyzet nyújtotta előnyöket felfedezni. Tudatosítsák, hogy mi vezetetett az adott szituációig. Vegyék észre, mi volt ebben az ő szerepük. Vonják le a tanulságokat, jót és rosszat egyaránt. Majd találják meg az általuk vágyott célt. Tervezzék meg a megoldást, majd induljanak és valósítsák meg. Közben pedig ott vagyok mellettük és támogatom őket fizikálisan, érzelmileg, szellemileg egyaránt. Ezt a személyes segítést szeretném gazdagítani a sétáló coaching eszköztárával.

„Olyan sokoldalú vagyok, hogy az már szinte gömb.” 
mondja a Graffiti

Pályám elején mérnökként kezdtem el dolgozni.  Volt olyan szerencsém, hogy sok területen kipróbált az élet.  Hamar rájöttem, hogy mindig is vonzott a fejlesztés, bárminek a fejlesztése, jobbá tétele.  Így a gyártásfejlesztéssel kezdtem el foglalkozni. Érdekes volt a tanulásom evolúciója: Először gyártósorokat kezdtünk el építeni. Miután kész lett, jól működött egy ideig, csak később elfogyott az alapanyag. Ekkor elkezdtük az ellátási láncot fejleszteni, logisztikát, raktározást.  Ekkor már jobban működött a gyártósor és elkezdtük a támogató szoftvereket fejleszteni.  Hiába volt minden „csili-vili”, de valamiért még nem működött helyesen a fejlesztendő egység. Rájöttünk, hogy a gyártási kultúra fejlesztésre szorul.  Egy egyszerű következtetéssel rájöttem, hogy a kultúra alapvetően emberekből áll.  Ezért foglalkoznunk érdemes az emberekkel, bármilyen fejlesztés során.  Ekkor találkoztam egy keleti gyártásfejlesztési filozófiával, ahol az ember áll a középpontban. Az ember, mint az egyetlen önfejlesztésre képes tényező a folyamatokban. 

 Itt ért össze bennem az a két világ, ami születésem óta bennem élt. 

A másik világ, ami talán még erősebben dolgozott bennem, az a mindenség kutatása és működése, hogyan van ez az egész összeállítva, mi van mindenek mögött, és miért úgy és mi van még?  Mindig is kutattam ezt a témát ezért rengeteg tanfolyam, eszköz, spirituális út él bennem.

És így találkozott bennem a finom anyagú világ a durva anyagú világgal. És így értettem meg, mi a dolgom ebben a küldetésben.