rólam…
Bemutatkozás
Haas György vagyok (Budapest, 1955. február 28.), magyar könyvkiadó, terapeuta, coach, életviteli tanácsadó. A világban egyre inkább terjedő műfaj, az ún. sétáló coaching élenjárója és gyakorlója. Terapeutaként elsősorban a személyiség- és készségfejlesztő, problémamegoldó módszerekkel támogatom a lelki megújulást.
1985-ben végeztem el az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar szakát. Az egyetemen egyebek között andragógiát tanultam, majd diplomamunkámban egy első interjú első 10 percének 110 oldalas mikroanalízisében a nyelvészet és pszichológia határán álló pszicholingvisztika területére tartozó témát dolgoztam fel.
Az indulás évei
Az egyetem évei alatt a legnevesebb magyar pszichografológustól, Rákosné Ács Klárától tanultam, majd szervezett formában tanítottam a kézírás pszichológiáját.
Az egészségügyi intézményekkel való kapcsolatom a Róbert Károly krt-i (ma Nyírő Gyula) Kórház Alkohológiai Osztályán kezdődött foglalkoztató terapeutaként (1981–1984). Érdeklődésem ekkor fordult először tartósabban a segítő szakmák felé. Az egyetem végzésével párhuzamosan – a Magyar Pszichológiai Társaság és a Magyar Pszichiátriai Társaság munkacsoportjainak szervezésében – sokféle pszichoterápiás módszerben szereztem jártasságot. Hamarosan saját műhelyt alapítottam, amelynek csapata kihozta a klinikum falai közül a személyiség- és készségfejlesztő, problémamegoldó módszerek egy részét.
Kezdeményezőként vettem részt az általam alapított Pszichoteam Mentálhigiénés Módszertani Központ (1983–1989) mentálhigiénés modellkísérleteiben (Pszichológiai Kultúra Hete, Lelki Kalauz, Válási szeminárium stb.).
Válási szakértő
Singer Magdolnával, akit a Magyar Hospice Alapítványt alapító dr. Polcz Alaine pszichológus, tanatológus, író tanítványként és utódjaként jegyeznek, 1988-ban ismerkedtem meg. 1990-ben kötött házasságunknak nemcsak gyermekeink, hanem számos kezdeményezés is közös gyümölcse volt. Míg én az élet bejáratánál érkezőket kísértem (lásd lejjebb), ő tanatológusként, hospice munkásságával és gyásztanácsadóként az élet kijáratánál segített, így középúton, a perinatális veszteségeknél találkoztunk. Ebből született többek között a Születés Hete keretei között az ország több pontján működtetett Siratószoba elnevezésű veszteségfeldolgozó program és eszközrendszer. A témát Magdolna később több könyvben is feldolgozta.
Együttműködésünk kiemelkedő programja a válás feldolgozását támogató munkában történő összefogásunk volt. Ennek előzménye, hogy a magyarországi mentálhigiénés modellkísérletek részeként a 80-as évek közepén elvégeztem a bostoni Robert Weiss szociológus professzor Válási szeminárium programjának alkalmazására jogosító képzést, Magdolna pedig a gyászcsoportok eszközrendszerének adaptálásával 12 évvel ezelőtt Válás és újjászületés néven kidolgozta egy a válási veszteség feldolgozását támogató csoport programját. A VÚ trénerképző szakaszát már együtt csináltuk, 2019-ben történt visszavonulását követően pedig a projekt kurátoraként egyedül végzem ezt a munkát. Az eddig általam vezetett 35 csoporttal és az egyéni támogatással eddig több mint 300 embernek segítettem, ennek is köszönhetően a téma szakértőjeként tartanak számon.
Szülés, születés
Az ezredfordulót követően figyelmem a szülés/születés biológián túli (egyéni, családi, szociálpszichológiai, kulturális, lélektani, mentálhigiénés, spirituális) dimenziói felé fordult. 2002–2003 között az Alternatal Alapítvány kuratóriumi elnöke voltam. Ezt követően elfogadtam az Országos Bábaszövetség (OBSZ) elnökségének felkérését a szóvivői tisztség betöltésére (2003–2007), és a Közösség a Születés Méltóságáért által alapított Országos Bábaképző Intézet (OBI) kommunikációs igazgatója lettem (2003–2007).
A Születés Hete országos szakmai, kulturális és tájékoztató rendezvénysorozat, alapítója és védjegyjogosultja vagyok. A ma is működő rendezvénysorozatot munkatársaimmal 2003-ban indítottuk útjára, majd részt vettem a Magyarországi Dúlák Egyesületének (Module) újjászervezésében és Békés Emőkével, a Module első elnökével kiképző trénerként vettem részt a hazai dúlák képzésében (2003–2007). Különböző szakmai műhelyek összefogását segítendő 2007 októberében közreműködtem a Perinatális Kerekasztal megvalósulásában, aminek első szervezete az Intézeten Kívüli Szülés Szabályozását Előkészítő Bizottság lett, és ennek szóvivőjeként segítettem a párbeszédet az új jogszabályt előkészítő egészségügyi tárcával [35/2011. (III. 21.) Korm. rendelet Az intézeten kívüli szülés szakmai szabályairól, feltételeiről és kizáró okairól.]
Terápiás képződés, mestereim
Évekig jártam pszichoanalízisbe (dr. Hidas Györgyhöz),tranzakciónalízisbe (Oldal Krisztinához), tanultam autogén tréninget (Bagdy Emőke professzor asszonynál, akivel tanulmányaim végeztével közös relaxációs kazettát adtunk ki), szimbólumterápiát (Szőnyi Magdától), Rorschach tesztet (Kapusi Gyulától). A családállítást a Frankfurti Symbolon Terápiás Intézet és Hellinger Intézet képzésein tanultam, a metaverbális kommunikáció alkalmazását a gyógyításban pedig a Magyar Hipnózis Egyesület és a Semmelweis Egyetem Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinika közös szervezésében tartott képzésén sajátítottam el.
Négy gyermekem és hét unokám közül elsőszülött lányom öt unokámmal Szlovákiában él.
Sétáló coaching
Közvetlen előzmények
2010 és 2013 között villámcoaching üléseket tartottam, amelynek elvei megegyeztek a dr. Buda László által néhány évvel később indított Ultrarövid Terápia (UT) alapelveivel, vagyis
- egyetlen alkalomra szerződtünk a klienssel;
problémafókuszú módszerrel dolgoztam;
a rövid idő ellenére jelentős felismerésekig jutottunk és
meghatároztuk a cél eléréshez szükséges konkrét lépéseket.
A villámcoaching is azok számára volt ajánlható, mint a későbbi sétáló coaching, vagy az UT, vagyis akiknek nem hosszú pszichoterápiára vagy más egészségügyi kezelésre van szüksége, hanem arra, hogy:
- önmagában és az életében jobban eligazodjon,
- felismerje, mi akadályozza leginkább az egészséghez, harmóniához vezető útján,
- el tudja engedni, amire már nincs szüksége és bátran egy új útra induljon
- és ehhez kapjon egy jó irányt és egy megfelelő lendületet.
Sétálj velem
2013 júliusában indítottam el a villámcoaching sétáló változatát Sétálj velem néven. Klienseim kísérését a serpa teherviseléséhez hasonlítottam, így hamarosan városi serpának, olykor nagyvárosi serpának neveztek. Egye több interjút kértek tőlem. Kiderült, hogy amit minták követése nélkül csinálok, a világban a sétáló coachingnak hívják. Utánajárva azt tapasztaltam, hogy a walk & talk, walk the talk, walking therapy kifejezések sok esetben mást takarnak, többnyire vagy edzéshez, vagy vezetőképzéshez kötődnek. A live coachingnak az általam gyakorolt formája inkább az Augustinusnak (Szent Ágostonnak) tulajdonított mondatban megfogalmazott tapasztalást tükrözi: „Solvitur ambulando” (it is solved by walking). Ez az értelmezés és használat nem elterjedt, szakirodalma is megírásra vár. Ez is motivál abban, hogy szélesebb körben megismertessem a módszert, nagyobb esetszám alapján alakítsuk a szakmai gyakorlatot, a képzés elindítása révén és a növendékekből kollégákká váló társakkal együttműködve ismert és elismert módszerré fejlesszem a sétáló coachingot.
2017-ben Feldmár András előszavával megjelent a Sétamesék című könyvem, amely esetismertetéseket tartalmaz, de utószavában a módszerről is szó esik. Azóta újabb öt év telt el. Az általam gyakorolt sétáló coaching júliusban lép a tizedik évébe. Tízezer megtett kilométer, ezer sétáló és tizenkétmillió lépés után elérkezett az idő, hogy megkezdjem tapasztalataimnak strukturált formában, intézményes keretek között történő továbbadását.
