Sivák Szilvia

Ha Isten engedné meglátni, hogy ki mekkora terhet cipel a batyujában, jó eséllyel örömmel felkapnád a magadét és vinnéd tovább…

Emberek vagyunk a Föld nevű bolygón. Tapasztalunk életünk során nehézségeket, néha tragédiákat és örömteli dolgokat. A dolgunk pedig, hogy ezeket elfogadjuk, tanuljunk belőlük, megpróbáljuk jobbá tenni általa önmagunkat, és a környezetünkben élők életét.

Maga a tanulás nem fájdalommentes. Tedd fel a kérdést bármelyik diáknak, vagy diákkori önmagadnak és várj őszinte választ erre a kérdésre: miből tanultál a legtöbbet életed során? Azokból a helyzetekből, amik nem jelentettek nagy kihívást, vagy azokból, amikbe annak idején úgy érezted belepusztulsz? 

A nagy kihívások idején jó, ha van melletted valaki, aki megérti, mit érzel, mit gondolsz. Aki elfogadja a félelmeidet, majd a csetlő-botló próbálkozásaidat a megoldásra. Aki úgy támogat, hogy közben meghagyja neked a saját megoldáskeresés kínját és katarzisét. Aki épp annyit segít, hogy Te megoldd a helyzeted. Hogy utána megint guruljon a kocsi.

Tanárként, jógaoktatóként, kineziológusként, segítőként arra ösztönzöm a tanítványaimat és a hozzám fordulókat, hogy először ismerjék meg a helyzetet, amiben vannak. Lássák mindkét oldalról: a nehézségek mellett próbálják a helyzet nyújtotta előnyöket felfedezni. Tudatosítsák, hogy mi vezetetett az adott szituációig. Vegyék észre, mi volt ebben az ő szerepük. Vonják le a tanulságokat, jót és rosszat egyaránt. Majd találják meg az általuk vágyott célt. Tervezzék meg a megoldást, majd induljanak és valósítsák meg. Közben pedig ott vagyok mellettük és támogatom őket fizikálisan, érzelmileg, szellemileg egyaránt. 

Ezt a személyes segítést ajánlom Neked miközben sétálunk. A sétában kísérve bátrabban megszemlélheted elakadásaidat, észreveheted a szerepeidet, feltérképzetheted erőforrásaidat, megpillanthatod azt, akivé válni szeretnél. Erőt és támogatást adok, hogy meg is valósítsd.