Dörömbözy Ildikó

„Mikor figyelt rád valaki úgy, hogy közben nem magára gondolt, hanem minden szeretetével, segítő szándékával feléd fordult, és tudta, hogy segít neked már azzal is, hogy meghallgat?… És jobb volt utána. Megkönnyebbültél. Felemelte a lelkedet.” – írta Müller Péter. Ezt az idézetet egy ismerősöm küldte el minap köszönetként, miután beszélgettünk. Mindig meglep, mennyit tud adni másnak, hogy értőn-érzőn figyelek rá beszélgetés (és hallgatás) közben. Mindenkinek szüksége lenne legalább egy valakire, akinek a teljes igazságot elmondhatja arra a kérdésre, hogy „Hogy vagy?”. Neked van olyan személy, akinek őszintén meg tudsz nyílni?
Körülbelül 12 évvel ezelőtt egy új útra indultam: önmagam és mások értékeinek felfedezésén.
Mindig is tanítónak készültem, és azóta is tanítok. Hivatásom. De a fordulópont óta érzem, hogy van bennem egy kibontásra, kiteljesedésre váró részem, aki az egyes emberekkel van, együtt rezdül, érez. Kirepült két nagy gyermekem, és most már teljes lelkemmel tudok figyelni Rád, aki keresed az elakadásod okát, kezdetét, a továbblépésed lehetőségeit, a boldog, megelégedett életed útját, vagy „csak” beszélgetnél egy jót. Itt vagyok, hogy a bizonytalan lépéseknél cipelhessem a csomagod, és
támaszod legyen neked a kezem-lelkem.
Miért fontos nekem a séta? Természetismeret szakos tanítóként nekem természetes együtt lenni a természetben, vagy a város csodás részein. Eközben lehet, tudatosan fel sem fogjuk a külső harmóniát, és hogy hol sétálunk, mert valahol belülre figyelünk, ott lesz egyre nagyobb rend, megnyugvás és jó érzés. És ezek olyan csodás dolgok.