Beavatás

1100 sétáló,
11 ezer kilométer,
14 millió lépés

után tanítom a segítő kapcsolatnak ezt a speciális formáját. A tanítás fókuszában a zárt téri séta áll.

Az „egy per egyes” segítő kapcsolatban egy olyan biztonságos és zárt térben kísérjük a hozzánk fordulót, amelynek a biztonságát többek között az adja, hogy ami ott elhangzik, az ott is marad. Nem ritkán hangzik el a séta végén, hogy „nem tudom, hogy oszthattam meg veled, idegennel, olyasmiket, amiket eddig magamnak se vallottam be”.

Hogyan teremthető meg akkor ez a biztonság egy olyan térben, amelyben sokan nézik és hallják, hogy mi történik a két ember között? Hogyan őrizhető meg az intimitása a közöttük létrejövő kapcsolódásnak? Hogyan nem okoz a külső figyelők jelenléte olyan gátlást, feszélyezettséget, elhallgatást, ami valami fontos kimondani valónak a visszatartását eredményezi?

Május 10. szombat az a nap, amelyben a fenti kérdésekre szavak helyett a tények válaszolnak. Egy nap, amelynek során tanúi leszünk annak, hogy hogyan jelenik meg a térben egy elakadás, ami valamennyiünket megszólít. Hogyan válunk részeseivé a folyamatnak, ahogy kiválasztódik közülünk az az egyetlen ember, aki mindannyiunk témájának hordozója lesz. Hogyan kísérjük őt egy különös, befelé vezető séta során, amelyben eljut az oldódásig, s eközben megéljük, hogy bennünk magunkban is megszületik a változás.