Szőcs Magdolna vagyok, gyerekeim lassan kirepülnek és arra jutottam, hogy elindulok egy úton.
De ki is az, aki elindul ezen az úton?
Aki napi több órában ül egy gép elött, és időnként jól esne egy séta, Anya és társ.
Gyerekként Nagyapámmal sokat sétáltam a mezőn az erdőbe, ismertünk minden virágot, madarat és fát, nem zavartuk a természetet, nem beszéltünk feleslegesen.
Hiszek a természetben, a természetességben és a jóságban.
Érdekelnek az emberi sorsok, ha metrón utazom, néha elkalandozom az embereket figyelve, vajon milyen az életük? Meséket szövők, és kívánom, hogy jó életük legyen a továbbiakban.
Az élet engem sem kímélt, vannak meséim.
